You are currently viewing Mély gondolatok a barátságról I.

Mély gondolatok a barátságról I.

Barátság hétvége, a barátság világnapja alkalmából

1. fejezet

A barátság világnapjáról

A barátság világnapját 1958 óta tartják Paraguayban, innen vette át több, dél-amerikai állam az ünneplését. Az internet és a közösségi média terjedésével a barátság napjának ünneplése világméretűvé vált, így az ENSZ, 2011-ben nyilvánította nemzetközi nappá. Ezért a barátság világnapja július 30. lett. Vannak országok, ahol más napokon, például augusztus első vasárnapján tartják.

Ez alkalomból a kulturnaplo.hu, egy háromnapos barátság hétvégét tart, ahol a „Mai napi” rovat keretén belül, három fejezetben osztom meg a kedves publikummal, a barátsággal kapcsolatos mély gondolataimat. Melyet kiegészítenék azzal, hogy a barátságról és az emberi kapcsolatokról szőtt gondolataim, a saját tapasztalataimból és tanulásaimból összegzett és kialakult vélemény.

A Barátság “kiváltság”

A barátság, az igaz barátság, nem terem minden sarkon; a barátság kiváltság, azt ki kell érdemelni. A barátsághoz óriási bizalom és őszinteség szükségeltetik, a kialakulásához közös múlt kell, tettek és gesztusok, hosszú hónapok, de inkább évek.

A barátság szót nem szabad pazarolni, a barátság szó legalább akkora kincs, mint a szeretlek szó, melyet szintén nem szokás feleslegesen szórni. A barátság nem azonos a haversággal, vagy a cimborasággal, ezt sokan hajlamosak keverni, netán félreérteni.

Életünk során a barátságból, az igaz barátból, nincs túl sok, mondhatni igen kevés van. Ez lehet, hogy elsőre egy kicsit furán hangzik, de nagyon nem mindegy, hogy “vidd ki a bilit, vagy idd ki…”, így tehát az sem mindegy, hogy Te, sok embernek vagy a barátja, vagy Neked, sok ember a barátod. Hidd el, az előbbi szerencsésebb, de természetesen a kölcsönösség a legideálisabb. Egyáltalán nem mindegy, hogy sok ember nyílik meg Neked és bízza Rád a gondolatát, titkát, vagy hogy Te nyílsz meg sok-sok embernek, és bízod rájuk a sajátjaidat. Ez utóbbi, előbb-utóbb visszavághat és végül csalódás érhet. A barátnak hitt ember könnyen visszaélhet az úgymond „naiv őszinteséggel és bizalommal”, ezért fontos megválogatni, kire és mit bízol.

A szívünk polcain

Sok ember nem is tudja vagy érzi, kit mondunk barátnak, mit tartunk barátságnak. Egyáltalán nem mindegy, hogy a szívünk polcain hol helyezkedik el az illető, illetve a belső körünkön kívül vagy belül esik, és ott is milyen dimenzióban, minőségben szerepel. Vannak az ismerősök és a már említett cimborák, haverok, Ők biztos az alsó polc valamelyikén helyezkednek el és a külső körben foglalnak helyet. Egy-egy jobb haver, már a polc közepe felé vagy éppen a belső körünk külső szélén tartózkodik. Úgy gondolom, a barátok három kategóriába sorolhatók: barát, jó barát, és az igaz barát. Ők osztoznak a polc felső és megfelelő polcain, és a belső kör belső sávjaiban. Általában a bennünk lévő legeslegbelsőbb körökben csak mi magunk tartózkodunk, oda nem igazán engedünk be senkit, de persze ez sem törvényszerű.

Időnként takarítunk és rendet rakunk

Nyilván előfordul, hogy időnként takarítani kell, rendet kell rakni a polcokon és néha áthelyezni is szükséges. Szerencsésebb az az eset, amikor a polc aljáról valaki feljebb kerül, de előfordulhat, hogy lefelé költözik. Van az úgy, amikor azt érezzük, hogy egy barátból igaz barát lett, de ez fordítva is igaz. Mint ahogyan a haverból is lehet barát, de rosszabb esetben a barátból is lehet haver, vagy idegenből ismerős, az ismerősből idegen… Az életünk útján haladva folyamatosan változunk és fejlődünk, de van, aki nem képes a változásra és nem tud fejlődni „velünk”, ezért lemarad. És mindig lesznek új útitársak, az viszont nem mindegy, milyen minőségben kísérik az utadat: melletted, mögötted, előtted haladnak, vagy éppen elállják az utat, esetleg szembe mennek Veled.

Müller Pétert idézve: ” Az élet nem körbe-körbe forgás, hanem fejlődés, változás. Időnként meghal bennünk valaki, és valaki más megszületik. Élni csodálatos mutatvány! “

Folytatása következik holnap és holnapután

Vélemény, hozzászólás?