1957. március 9-én, Budapesten született és 2014. augusztus 6-án költözött az égi színpadra a felejthetetlen Bajor Imre, a színész, a komikus, a férj és a kétszeres apuka.
Verebes István fedezte Őt fel, még 1976-ban, amikor a színházi körökben is népszerű Balettcipő nevű lokál műsorát színesítette, az akkor 19 éves Bajor Imi. Verebes István ajánlására a Játékszín akkori igazgatója, Berényi Gábor adott neki egy kisebb szerepet egy gyermekdarabban. Később a Verebes István által rendezett Hyppolit, a lakáj című darabban, már neves színészek között játszhatott. Sok rendezővel dolgozott az évek során, de legtöbbet Verebessel. Idővel kapcsolatuk barátsággá alakult.
1984-től az Állami Déryné Színház színésze volt, majd öt év után átigazolt a Játékszínhez, 1989-től ott játszott. 1999-től szabadfoglalkozású színészként dolgozott, emellett, állandó tagja volt az abban az évben elindult Heti Hetes című televíziós műsornak. Számos színpadi darabban feltűnt, de a Szomszédok című tévésorozat hozta meg számára az országos ismertséget, ahol 77 epizódon keresztül Oli urat, a női fodrászt alakította. Horváth Ádám a Hyppolit, a lakáj kétszázadik előadásán látta meg őt, és ötlötte ki számára a fodrász szerepét.
2000-2003 között a Pasik! című filmsorozatban Palika szerepét játszotta, a sorozatot Árpa Attila rendezte. Szerette a filmezést, több filmben is játszott, többek között a Meseautó és a Micsoda nő ez a férfi című filmekben. De a Le a fejjel! című filmvígjátékban is szerepet kapott (ahol akárcsak a Pasik!-ban), Hernádi Judit és Gálvölgyi János partnere volt.
A Csóközön című önálló estjével bejárta az országot, amely műsorba gyakorta meghívta Koós Jánost is. Emlékszem, nekem is volt szerencsém ott lenni egy kispesti Csóközön esten, hatalmasat alakítottak együtt. Szem nem maradt szárazon. Imádta és nem engedte Őt el könnyen a közönség. Az 1990-es évektől meghatározó szereplője volt a Rádiókabaréknak is; széles körben ismertté vált, itt elhangzott produkciójának refrénje: „én, a Gyula, meg az Ottó, a Tóth Ottó” …
A fellépések előtt hű társa volt a lámpaláz, pláne amikor esetlegesen hosszabb kihagyás után előszór állt színpadra. Egy alkalommal azt nyilatkozta: „Létezik egyfajta elvárás velem szemben, amelynek meg kell felelnem. Minden este meg kell nyerni a közönség szívét, hiszen mindig mások ülnek a nézőtéren. Színre lépés előtt, nap mint nap izgulok, de ez jó fajta stressz. Ha már nem lenne, akkor abba kéne hagynom a pályát” – mondta egy interjúban.
wikipédia
Szinkronszerepekben is visszaköszönt a hangja.
Nagyon szerette, zabálta Őt a közönség. Belopta az emberek szívébe magát, hatalmas népszerűségnek örvendhetett.
2008-ban másodmagával vállalkozást indított, Kicsihuszár néven éttermet nyitott, a Dob utcában. Azonban a várt sikereket nem hozta meg, és egy év után az étterem bezárta kapuit.
2010 elején kényszerpihenőre lett ítélve, miután otthonában kimerültség, valamint vérnyomás problémák miatt rosszul lett és kórházba került. Két és fél hónap után visszatért a színpadra és a Heti Hetesbe. 2013-ban ismét beteg lett, 2014 elején agydaganatot állapítottak meg nála. Kínába is elutazott gyógykezelésre, de nem tudtak az állapotán segíteni. Bajor Imre, „a Kicsihuszár”, 57 éves korában, 2014. augusztus 6-án vesztett csatát. Itt kellett hagynia feleségét, Hámori Eszter színésznőt, és két gyermekét, Lilit és Marcellt, illetve a szakmát és a nagyérdemű publikumot.
Mi idelent emlékezünk, odafent meg jó ünneplést a felhőn ülve, vagy az égi színpadon a Csóközönt játszva, Koós János művész úrral. Nem feledjük Önt! Ahogyan a gyíkbőr neszeszert sem… Csóközön!
Forrás / Borítókép forrása: wikipédia / szeretem Bajor Imrét
