Az esküvőt, a nagy és hófehér napot követően, elindul a nagybetűs és várva várt közös élet. Megismerkedünk a szürke hétköznapokkal, az élet kihívásaival, egyszóval a mindennapokkal.
Jobb esetben a közös fészek megteremtése után, megfogantatik a gyermek, és elérkezik a világ legcsodálatosabb napja, a születés, egy új élet érkezése, amikor a magzatból gyermek, a nőből édesanya, a férfiból édesapa születik, és persze az anyukából nagymama és apukából nagypapa.
A boldog és teljes családi lét jó esetben nagyon hosszú évekig a társunk lehet. Sok közös öröm birtokosai és élvezői lehetünk, míg nem tapasztaljuk meg az elmúlás és az elengedés ízét. Ekkor az életünket a gyász és a fekete szín tölti ki, hiszen búcsút kell vennünk az addigi életünk egy fontos szereplőjétől, az emlékét megőrizve és ápolva, meg kell tanulnunk nélküle élni.
Ez sajnos az élet rendje és a körforgás része. Egy-egy ilyen elvesztés és tragédia után, másként fog forogni a Föld és másként fog sütni a Nap, de az élet megy tovább és olykor összeszorított foggal megyünk, haladunk mi is vele.
A szomorúságot hálává kell csiszolnunk, a jelennek örülni, és a jövőt tervezni kell!
Élünk, álmodunk, csókolunk és szeretünk tovább!
