A mai napon ünnepelné a 96. születésnapját Vámosi János, eMeRTon-díjas táncdal énekes.
Bicskén látta meg a napvilágot, 1925. augusztus 2-án. Már kisiskolás korában foglalkozott zenével, szaxofonozni tanult. Gépipari technikumban érettségizett, később, munka mellett zeneiskolába járt, ahol hangképzést és zeneelméletet tanult. Az énekesi működési engedélyét 1948-ban kapta meg.
A kép forrása: fortepan
Pályafutását, mint oly sok más akkori előadó, Ő is az EMKÉBEN kezdte el, 1949-ben. A kor, igen népszerű kávéháza, az EMKE Kávéház, a Rákóczi út és a Nagykörút sarkán, a Nemzeti Színházzal szemközt volt megtalálható. 1950-ben, Záray Márta is itt helyezkedett el. A kollegiális viszony kettőjük között, hamarosan szerelemmé kovácsolódott. 1953-ban házasodtak össze, a közös életük innentől indult el és Ketten az úton… haladtak tovább. Eleinte egy színpadon, de külön léptek fel, a közös éneklés ötlete csak évekkel később valósult meg.
A kép forrása: fortepan
Több mint négy évtizeden át meghatározó szereplői voltak a zenei életnek, népszerű és fülbemászó dallamaikkal a közönség hamar a szívükbe zárta az énekes házaspárt. Mindig is előtérbe helyezték a közönséggel való kapcsolattartást, melyet azokban az években, a sok-sok fellépéssel lehetett elérni. A sikeres házaspár duó, a táncdalénekesek első generációjához tartozó énekesek közé sorolhatóak. Dalaikkal megszólították a közönséget. Közös műsorukkal járták az országot, de külföldön is gyakran koncerteztek. Számtalan rádió- és tévéfelvétel őrzi a munkásságukat.
Első közös nagylemezük elég sokat váratott magára, hiszen a pályafutásuk 25. évfordulóján jelent meg, 1977-ben, Homokóra címmel, mely egykettőre platinalemez lett. Ezen az albumon volt hallható a Járom az utam című sláger is.
A kép forrása: fortepan
Vámosi János a művészi pályája elismeréseként – Záray Mártával együtt –, 1992-ben az Artisjus Zenei Alapítvány jutalomban részesítette, 1994-ben pedig megkapta a Magyar Köztársaság Érdemrend kiskeresztje kitüntetést.
Már gyerekkoromban etalonnak tartottam őket, igazi művészeknek, mert, hogy azok is voltak. Személyes kedvenceim a Kacsatánc (magyarul), a Kár összeveszni velem, Olyan voltam én, mint a falevél, Köszönet a boldog évekért, Csak most maradj csendben, Kicsit szomorkás a hangulatom, Én mindenkiben csalódtam, Ketten az úton… és a Tatabányai lány.
Emberileg és művészileg is óriási értékeket hagytak maguk után. Aranyos és bájos jellemük, mosolyuk az emlékeinkben, illetve a tévéfelvételeken megmaradt az utókor számára, akárcsak a számtalan, sok, kedves sláger. A szerelmüknek és a kapcsolatuknak az elmúlás vetett végett.
Vámosi János, 72 éves korában hagyta itt feleségét, Záray Mártát. 1997. szeptember 18-án hunyta le végleg a szemét.
Forrás: wikipedia /borítókép forrása: multkor.hu
