Egy augusztus végi reggelen, elmélkedem…
Idézem a nyarat, mely oly nagyon elszaladt.
Nyakunkon az ősz, majd helyébe lép a tél,
az elmúlás és a fagyos szél.
Érkeznek a fahéjas ünnepek, a didergős reggelek,
a fenyő illata, a narancs zamata és a karácsony dallama.
Majd eljő az újév, a fogadalmak és az új remény…
A hosszú hideg januárt, követi a február.
A márciussal kopogtat a tavasz, éled a természet.
Megjelennek az első virágok, melyek pompáját úgy imádok.
Áprilisban zöldbe öltözik a természet, illatozik a táj.
A tavasz után ismét betoppan a nyár, az a mézédes nyár…
2021. augusztus 29.
