You are currently viewing Bútorházi sztorik – II.

Bútorházi sztorik – II.

A Bútorházi sztorik I. részében bemutattam azt, hogy hogyan vetettem meg a lábam életem első munkahelyén, a Bak és Társa Bútoráruházban. A folytatásokban a munkahelyi sztorikat, az ilyen-olyan vásárlói történeteket idézem fel, mely kedvesek, vagy éppen viccesek, szórakoztatóak nekem, és remélhetőleg az olvasóknak is.

Ki a Király? Avagy a gázleolvasásom és a KING üllőgarnitúra története

Talán az elhelyezkedésem első hónapjainak valamelyik csöndesebb délutánján történhetett az eset. A főnökömmel, a drága Ivánnal, ketten tartottuk elöl az üzletben a frontot. A szerelő és szállító fiúk külső munkán voltak, Anikó kolléganőm vevővel az alsó szinten, a pénztáros Erzsike meg a kuckójában, a pénztárban füstölgött. Akkor még szabad volt (a csók és) a dohányzás zárt térben.

Egyszer csak megérkezett a gázóra leolvasó. „Ajjaj!” nyögte ki Iván, „Nincsenek itt a fiúk! De megoldjuk!” „Petikém,” ‒ szólított ‒, “be kéne oda hátra mászni az íróasztalok mögé! Ott van a lambéria fal mögött a gázóra, le kellene olvasni az órát, de vigyázz mert nagyon szűk ott a hely! Fog menni?” „Persze Iván, megoldom!”, válaszoltam lelkesen és magabiztosan. Sosem voltam kis darab, de akkor, 17 évesen mégis csak a fele voltam a mostani alkatomnak. Bemásztam a King nevű, királykék, mintás, plüsskárpittal bevont 3-2-1-es üllőgarnitúra mögé (a 3-2-1 jelentése: egy hármas és egy kettes kanapé, plusz egy fotel). Az üllőgarnitúra mögött, még 2×2 íróasztal volt feltornyozva egymáson, emellett kellett óvatosan, hasat behúzva bemászni. Nagy volt a kihívás, nehezen, de megoldottam a feladatot.

Szerencsésen elértem a gázóráig, majd leolvastam amit kellett, kikiabáltam, a leolvasó kolléga felvéste, én meg, mint aki jól végezte a dolgát, kezdtem „kicsomagolni” magam hátulról a semmiből. Iván is konstatálta, hogy ügyes vagyok, és hogy jól megoldottam a feladatot. No, én azzal a mozdulattal ‒ ne kérdezzétek, hogy hogyan ‒ meglöktem az egyik felső íróasztalt, és mint a filmekben, lassított felvételen, elkezdett zuhanni a King kárpitos üllőgarnitúra felé, majd szép lassan a kettes kanapé ölébe érkezett. Vártam a garnitúra elé kihelyezett üvegasztal csörömpölő „sikoltását”, de az szerencsére elmaradt, még az íróasztal kigördülő fiókja sem esett rá, így megúszta ő, és én is az üvegtörést.

Ivánból kitört a nevetés, amíg ő hangosan röhögött, én sírni tudtam volna és legfőképpen elbújni szégyenemben. Majd örömmel konstatáltuk, hogy megúsztuk, nem történt nagy baj. Elrámoltunk, felállítottuk az íróasztalt is a helyére. Iván elkezdte a kezével simítani a plüsst, a kanapén, amikor is észre vette, hogy a King garnitúra kettes része, nem úszta meg ilyen szerencsésen a malőrt. Igaz, hogy az íróasztalt felfogta, így az üvegasztalt és az íróasztalt szerencsésen megvédte a töréstől, de az íróasztal sarka kiszakította a kárpitot, ráadásul központi helyen, a kanapé tetején.

Biztos, hogy rám lehetett írva megint minden gondolatom, és a kék, plüss garnitúra mellett jól mutatott az én sárgás, sápadt színem. „Ajjaj!”, szólalt meg Iván ismét, „Megmondta Ági, hogy ugyanolyan suta vagy, mint én!”, mosolygott kajánul. „Most mi lesz?”, kérdeztem félve, „Semmi! Holnap felhívom a bútorgyárat, hogy szakadtan érkezett és kicserélik. Ne aggódj, megoldjuk!” Mondta nevetve, majd megjegyezte, „Azért lehet, hogy holnap az Ágitól kikapsz egy kicsit, de ne is törődj vele, ne vedd a szívedre!”

Eljött a reggel, én félve léptem be az bútorház ajtaján, tartottam a „vörös Démontól”. Megilletődve köszöntem, „Csók Ágika!”, hangzott a köszönésem. Rám nézet komoly tekintettel, köszönt ő is, aztán elmosolyodott, majd kiszakadt belőle is a nevetés…

A borítóképi logó forrása: Bak és Társa Bútorház

Ehhez a bejegyzéshez egy hozzászólás érkezett.

  1. Kis Zsolti

    😂😂😂😂

Vélemény, hozzászólás?