Gyermekkoromban anyukám arra tanított, hogy bocsánatot kérni nem szégyen, de csak akkor tegyem, ha valóban úgy érzem, hogy én vagyok a hibás, és szükségét érzem a bocsánat kérésnek! Ha tudom, vagy azt gondolom, hogy nekem van igazam, akkor ne kérjek, hiszen ennek a szónak nagyobb az értéke, a jelentése és a súlya, minthogy nem feleslegesen pazaroljuk és szórjuk. Ha mégis enyhíteni akarsz egy konfliktust –bár neked van igazad-, megteszi egy sajnálom is! Azóta ez az egész annyival bővült nálam, hogy egy-egy ilyen helyzetet próbálok megbeszélni és lezárni az érintettel, tisztázni, hogy a jövőt illetően ne maradjon (bennem) felesleges blokk …
