Tavaszi kulisszajárás

Centrál Színház művész bejáróNyílt napot tartottak a Centrál Színházban, a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében, az Autisták Világnapjához kapcsolódva. Ezen a napon nyitva állt a színház az érdeklődők előtt, a pincétől egészen a zsinórpadlásig.

Kulisszajárás keretében ismerhettük meg a színház nézők elől elzárt, rejtett zugait, és színházi titkokat is megismerhettünk. A kíváncsi csoportokat Puskás Tamás, a színház igazgatója, Vándor Veronika rendezőasszisztens és Baráthy György dramaturg kísérték körbe, több turnusban. Eközben Papp János szabálytalan földrajzórát tartott az éppen várakozóknak. A kulisszajárás végeztével az érdeklődők a színház lépcsőin helyezkedhettek el, hogy meghallgassák a színház által Kamaszkorom legszebb/legrondább… címmel meghirdetett néző-író pályázatra beérkezett művek legjobbjait. Az írásokat Pokorny Lia, Borbás Gabi, Szilágyi Csenge, Ágoston Kati és Schmied Zoltán olvasták fel. Később a Kisszínpadon egy beszélgetés zajlott az Autisták Világnapjához kapcsolódóan, melynek apropóját a színház új darabja szolgáltatta. A kutya különös esete az éjszakában című darab főszereplője ugyanis egy 15 éves, Asperger szindrómás fiú. Mindeközben az érdeklődők kisebb csoportokban pár percre bekukucskálhattak a darab próbájára is.

Centrál Színház kelléktárSzínházi sétánkra csoportunkat Puskás Tamás kísérte el. Talán ő az, aki a legtöbbet tud a színházról, bele értve annak történetét is, hiszen 10 éve dolgozik azon, hogy az egykori Vidám Színpadból egy korszerű, a nézői igényeknek megfelelő, szép, és a nézők által kedvelt színházat, valamint egy jó társulatot hozzon össze. Kíséretével jártunk a pincében, ahol bútor- és díszletraktárak, és egyéb raktárhelyiségek vártak ránk, de bekukucskáltunk a fodrászatba, és megnéztünk egy öltözőt is. Az ügyelői pultnál a színház ügyelője mesélt a feladatáról, és mutatta meg, hogyan kerülnek a kellékek darab közben a színészekhez. A kellékekről a kelléktárban tudhattunk meg többet, ahol még egy igazi kis kellék-patkánnyal is találkoztunk. Mármint élővel. Itt megnézhettük azt a kellék kutyát is, ami az esti darabban szerepel, és megszólalásig hasonlít egy igazi kutyához. De csak hasonlít, mert nem élő, és soha nem is volt az. Léte az ügyes mesterek keze munkáját dicséri. Kimentünk a művészbejárón keresztül arra a kis belső udvarra, ahonnan a színészek a színházba érkeznek, majd a sétánk végén felléphettünk a világot jelentő deszkákra is, ahol még a díszletezésről, a világításról, és hasonló érdekességről hallhattunk. A takarásban még a Hét boszorka dallistáját is megtaláltam, a falra kifüggesztve. Ez különösen kedves volt nekem, mert a Hét boszorka nagy kedvencem. Eddig négyszer láttam, de megunhatatlan.

Érdekes, és eseményekkel teli délutánt szervezett a színház a nyílt napra látogatóknak. Remélem, még több ilyen lesz, addig pedig nézzük a jobbnál jobb előadásokat!

Szöveg: Kultúr Napló
Fotók: Kultúr Napló
A Centrál Színház 2014. március 29-i nyílt napja alapján.

Vélemény, hozzászólás?