Mamma Mia!

Mamma MiaThe Winner Takes It All – A győztes mindent visz. Ez az Abba sláger hangzott el Rúzsa Magdi előadásában, mikor több mint nyolc évvel ezelőtt megnyerte a Megasztárt. És ez az Abba sláger volt a Madách Színház Mamma Mia! musicaljének egyik legütősebb betétdala. Annak a musicalnek, amely a Madách repertoárján most tényleg mindent visz.

A siker titka igazából nem is titok. Az Abba zenéje épp úgy ismert az idősebbek körében, mint a fiatalok között. Úgy tud retro lenni, hogy valójában modern is. A zene már önmagában kellő biztosíték a sikerre. Ez a kiváló zene lett megfűszerezve egy könnyed, humorban is gazdag, dramaturgiailag is jól megkomponált történettel szerelemről, barátokról, az idő elmúlásáról és arról, hogy egy elszalasztott lehetőséget soha nem késő újból megragadni.

Aki látta korábban az azonos című filmet, annak nem lesz nagy meglepetés a sztori, de tipikusan olyan történetről van szó, amit szívesen megnézünk több alkalommal is. A történet szerint Donna (Gallusz Niki), egyedülálló anyaként él egy pici görög szigeten, ahol egy kis panziót üzemeltet. Vele él az éppen 20 éves lánya, Sophie (Muri Enikő), aki a vágyott pazar esküvőjére készül. A férjjelölt Sky (Sánta László) kisebb felhajtást szeretne, de szerelme kedvéért lemond erről. Sem az asszony, sem pedig Sky nem sejtik, hogy Sophie meghívta apjait az esküvőre. Elhatározta, hogy az apja karján akar az oltárhoz vonulni, így meghívta azt a három férfit, aki anyja múltjából potenciális apajelölt lehet. A meghívott pasik Sam (Nagy Balázs), Bill (Hajdu Steve) és Harry (Weil Róbert) egyszerre érkezik a szigetre, és közülük egy minden valószínűség szerint az apa. Na de melyik? A lagzira persze Donna is hív vendégeket, két régi barátnőjét, akik egykor társai voltak a Donna és a Dinamók nevű rockbandában. Tanya (Ladinek Judit) a plasztikai sebészek kezeinek köszönheti kinézetét, és a többszöri ügyes házasságnak és válásnak gazdagságát. Rosie (Sáfár Mónika) az önironikus, nagyszájú barátnőt testesíti meg. A szálak pedig kuszálódnak, ember legyen a talpán, aki ki tudja bogozni…

Az előadáson érezhető, hogy sok próba és kemény munka áll mögötte. Az előadás nagy lendülettel pörög, lazítást még pillanatokra sem csíphetünk el. A koreográfus Tihanyi Ákos rendre felidézi a film és az eredeti előadás pillanatait, de soha nem másolja azokat. Nem is másolhatja, hiszen a Madách Színház a már jól bevált szokás szerint az előadás non replica változatát vette meg, ami annyit tesz, hogy nem csak nem kell, de nem is szabad az eredeti előadás elemeit változatlanul átvenni. Erre egy nagyon jó hasonlatot is olvastam. Eszerint olyan a non replica előadás, mint amikor főznöd kell egy Újházy tyúkhúslevest, amihez rendelkezésedre áll a fő összetevő, azaz a tyúk, de nem használhatsz hozzá zöldségeket, nem alkalmazhatod a megszokott fűszereket, viszont a végeredménynek mégis olyannak kell lennie, mint ha az eredeti recept alapján készült volna. A Madáchnak ez rendre sikerülni szokott, és most is kiválóan oldották meg a feladatot.

A Mamma Mia slágereinek ismertsége angol nyelvterületen sokkal nagyobb, azon kívül viszont elég nehéz feladatot ad a színházaknak, hogy az előadásba illesszék őket. A dalok a dramaturgia részei, mindegyiknek pontosan illeszkednie kell a helyére. Ha a nézők nem értik a szöveget, akkor a dalok, és ezáltal a történet sem éri el az eredetileg kitűzött célt. A néző az eredeti szöveggel ismeri a slágereket, de nem biztos, hogy érti is azokat. Ezért nagyon jó ötletnek tartom, hogy a dalok magyar nyelvű szöveget kaptak a musicalben. Bárány Ferenc és Puller István dalszövegei csak jót tettek az eredeti daloknak. Mint ahogy azt a legelején is írtam, ezek közül legjobban a The Winner Takes It All sikerült, a darabban ez tündökölt leginkább.

A darabot szerep többszörözéssel tartja folyamatosan műsoron a Madách Színház. Az újonnan bevezetett Zenés Madách Naptárnak köszönhetően az előadások időpontjai az egész évadra ismertek, a jegyek erősen korlátozott számban megvásárolhatók a július közepi szezonzáró előadásig bezárólag.

Fotó: Madách Színház
Szöveg: Kultúr Napló

Vélemény, hozzászólás?