Két úr szolgája

Két úr szolgájaCarlo Goldoni klasszikus remekművében a történet fonalát egy leleményes életművész kuszálja össze. A vígjáték éhenkórász főhőse egy szép napon azon veszi észre magát, hogy egyszerre két munkaadója is akadt. A helyzetet bonyolítja, hogy egyik munkaadó sem tud a másikról. Később az is kiderül, hogy az egyik “úr” valójában egy álruhába öltözött nő, aki szerelmes a másik főnökbe.  Ennyi már éppen elég volna, hogy a Pesti Színházban most bemutatott komédia kiadós szórakozást nyújtson a közönségnek, de a szolga két úr között pendlizése még több humoros helyzetet és félreértést okoz.

A „komédiát arra találták ki, hogy kijavítsa a hibákat, és nevetségessé tegye a rossz szokásokat” – állítja Carlo Goldoni. A szórakoztatás mellett éles kritikát is gyakorol. A két úr szolgája című darabot 1746-ban Milánóban mutatták be. Goldoni ezzel a darabjával új műfajt teremtett: a polgári vígjáték műfaját. Gothát Péter rendező egyedi humora és a Pesti Színház fiatal tehetségeinek játékkedve csak tovább fokozza a fergeteges szórakozást. Az előadás szövegét Török Tamara fordítása alapján Varró Dániel, Gothár Péter és Vinnai András készítette. Az előadásban felhangzó dalok ismerősek lehetnek, hisz klasszikus dallamok kaptak az előadásba illő magyar szöveget.

Florindo (Lengyel Tamás) megölte párbajban Federigo Rasponit, Pantalone (Lukács Sándor) üzletfelét, akinek Pantalone eredetileg lánya, Clarice (Gonda Kata) kezét ígérte. Clarice és Silvio (Molnár Áron), Lombardi doktor (Kerekes József) fia eljegyzi egymást, hiszen már semmi nem áll boldogságuk útjában. Örömük azonban meglehetősen korainak tűnik, mert váratlanul megérkezik Truffaldino (Mészáros Máté), aki bejelenti kint várakozó urát, a halottnak vélt Federigo Rasponit. Az egyik vendég, Brighella (Orosz Ákos) a fogadós, rögtön felismeri, hogy Federigó helyett annak testvérhúga, a cserfes Beatrice (Réti Adrienn) érkezett álruhában. Beatrice azért jött Velencébe, hogy a büntetés elől menekülő gyilkos szerelmét, Florindo Aretusit megkeresse. Jövetelének másik oka a pénz. Nőként nem rendelkezhet testvére vagyona felett, Federigóként viszont elszámolhat Pantalonéval.

Truffaldino először csak Beatrice szolgálatába szegődik, majd amint lehetőség adódik, egy másik uraságnál, Florindonál is munkába áll. Két gazdája nem tud egymásról, pedig ugyanabban a fogadóban szállnak meg. Truffaldino kettős szerepe félreértések végeláthatatlan sorozatát indítja el. Florindo a fogadóba érkező Silviótól arról értesül, hogy Federigo nem is halt meg, ám Truffaldino újabb tévedése folytán az is kiderül, hogy Beatrice Velencében van. Miközben Beatrice Pantalonéhoz indul a pénzéért, az a fogadóban keresi őt, s átad száz dukát aranyat Truffaldinónak a gazdája részére. Mivel Truffaldinónak fogalma sincs, hogy melyik gazdáját illeti a pénz, átadja azt Florindónak. Beatrice eközben Pantalone házába érkezik, ahol veszekedés fogadja. Clarice nem akar apja akaratának megfelelően Federigóhoz nőül menni. Beatrice négyszemközt beavatja a lányt az igazságba, de szigorú titoktartást kér, még Silvio előtt is.

Lombardi doktor megpróbálja fia érdekében Pantalonét eltéríteni házassági szándékától. Próbálkozását nem kíséri siker, így Silvio bosszúra készül és párbajra hívja ki Pantalonét. A párbaj nem jöhet létre, mert a Federigónak öltött Beatrice közbelép, és legyőzi Silviót, majd megkegyelmez neki. Silvio ezután felelősségre vonja Claricét, amiért az nem szereti őt. Clarice bánatában öngyilkos akar lenni, amit csak szobalánya, Smeraldina (Bata Éva) tud megakadályozni.

Florindo elmegy otthonról, eközben a száz dukát aranyat Truffaldinóra bízza. Beatrice közben hazatér, és számon kéri Truffaldinón a száz aranyat. Pantalonét ebédre várja, s addig is rábíz Truffaldinóra egy 4000 scudóról szóló váltót. Truffaldino Brighellával beszéli meg az ebéd részleteit, ehhez magyarázatképpen a váltó darabjait használja fel. Mikor Beatrice észreveszi, mi történt a váltóval, keményen összeveszik Truffaldinóval. Közben Florindo is visszatér a fogadóba, s ő is ebédet kér. Truffaldino először kétségbe esik, majd igazi bravúrral, párhuzamosan szolgálja ki két urát. Smeraldina keresi Federigót úrnője levelével, Truffaldino pedig szerelmet vall neki. Együtt felbontják Clarice levelét, Beatrice azonban rájön a turpisságra, és elveri Truffaldinót. Florindo meglátja az ablakból, és ő is alaposan megbotozza szolgáját.

Megérkezik Beatrice és Florindo bőröndje is. Truffaldino feladata, hogy kicsomagolja a bőröndöket. Persze jó szokásához híven megint mindent összekever. Florindo hazaérkezik, majd megtalálja csomagjában a saját arcképét, amelyet annak idején Beatricének adott ajándékba. Truffaldino csak hazugsággal tudja kimagyarázni magát. Története szerint nemrég meghalt urától örökölte a képet. Beatrice viszont Florindo számláskönyvére bukkan a csomagjában. Truffaldino itt is hazugságra kényszerül. Nem túl nagy fantáziával itt is ugyanazt a magyarázatot adja. Nemrég meghalt urától örökölte a füzetet. Beatrice zokog a megrázkódtatástól, és felfedi kilétét Truffaldino előtt.

Silvio boldog, mikor Pantalone elmondja neki, hogy övé lehet Clarice keze, hisz Federigo arra már nem tud igényt tartani. Florindo a nagy lármára tőrével a szobába rohan, ahol megismerik egymást Beatricével és boldogan összeölelkeznek. Rájönnek, hogy az ármányos szolgák hitették el velük egymás halálát. Truffaldinót vallatják, aki szerint mindenről az a Pasquale tehet, aki Florindo szerint Beatrice, Beatrice szerint viszont Florindo szolgája.

Ha már minden ilyen jól alakul, Truffaldino megkéri Florindót, járjon közben érdekében Pantalone szolgálólánya kezéért. Clarice megbocsát Silviónak, Beatrice elnézést kér mindegyiküktől. Florindo megkéri Smeraldina kezét a szolgája számára, ugyanakkor Clarice is megkéri Smeraldina kezét Beatrice szolgája számára. Mindegyik lemondana a másik szolga javára, úgyhogy Smeraldinát már-már az a veszély fenyegeti, hogy nem lehet Truffaldinóé. Ekkor azonban Truffaldino leleplezi, hogy ő tulajdonképpen „két úr” szolgája.

Sarló szerepében Kopek Jankát, Kalapács szerepében Adányi Alexet láthatjuk az előadásban.

Az előadást az alábbi dalok színesítik:

Ugye, de szép, ha nincsen dráma (Mozart: Szöktetés a szerájból – Vaudeville)
Bátyámat sajnálom (Mozart: Figaro házassága – Bartolo áriája)
Ó, minő egy meglepődés (Mozart: Szöktetés a szerájból – Osmin áriája)
Egy szarral bélelt férfi (Mozart: A varázsfuvola – Papageno áriája)
Értelem ebben nincsen (Mozart: Don Giovanni – Zerlina & Don Giovanni duett)
Pokoli lángon főj meg, Pantalone (Mozart: A varázsfuvola – Az Éj Királynőjének áriája)
Hűtlen vagy, csajszikám (Verdi: Rigoletto – a Mantovai herceg canzonéja)
Látják-e benne az ördögi főpincért? (Rossini: A sevillai borbély – Figaro cavatinája)
Truffaldino és Smeraldina duettje (Mozart: A varázsfuvola – Papageno & Papagena duett)
Vége már, vége a szép időknek (Mozart: Figaro házassága – Figaro áriája)
Elképesztően szép e kép (Mozart: A varázsfuvola – Tamino áriája)

Szöveg: Kultúr Napló
Fotó: Vígszinház / Dömölky Dániel
A Pesti Színház 2014. december 7-i bemutató előadása alapján.

Vélemény, hozzászólás?