Kémet fogtak a Müpában

Mata HariKémopera ősbemutatójára került sor a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében, a Művészetek Palotájában. A színpadon Hajnal Szeme, azaz Mata Hari, a századforduló Párizsának titokzatos táncosnője, az örök nő. A nő, aki férje elől Jáváról Párizsba menekült, és két gyermek után a párizsi éjszakai élet egzotikus táncosnője, luxuskurtizánja lett, az elit meghatározó tagjainak, tábornokoknak, politikusoknak a fejét csavarta el. Életén keresztül betekintést kapunk az első világháború szerteágazó kémtörténeteibe is.

És hogy Mata Hari tényleg kém volt-e, vagy csak saját naivitásának, valamint a körülmények szerencsétlen összejátszásának áldozata? Talán hamarosan ezt is megtudhatjuk, hiszen tárgyalási aktáinak 100 éves titkosítása 2017-ben lejár.

A kémopera, mint műfaj, meglehetősen szokatlan meghatározás. A zeneszerző Várkonyi Mátyás, aki a General együttes és a Rockszínház alapítója, valamint a szövegíró Béres Attila ezt úgy fogalmazták meg, hogy a dallamos opera és a magával ragadó musical erényei ötvöződnek egyetlen műfajban. Bevallom őszintén, kicsit féltem, hogy mi kerekedhet ki a két műfaj találkozásából, de kellemesen kellett csalódnom. Egy magával ragadó, fülbemászó dallamvilág tárult elénk, amit a zenekarban helyet kapott Talamba ütőegyüttes játéka még különlegesebbé tett. Az operai koncepciónak megfelelő populáris zenei elemek és a keleti hangulatú dallamok szövevénye nagyon jól szemlélteti a korabeli, nagyszabású párizsi világot. A színpadi játékra és énekre garancia lehetett Kecskés Tímea, Kováts Kriszta, Miller Zoltán, Egyházi Géza, Szolnoki Tibor, Csuha Lajos, vagy éppen Zsadon Andrea neve, akik a remek táncosokkal együtt egy szórakoztató történelmi kirándulásra vitték az este nézőit. A történet szövése a mély érzelmek, a hideg számítások és a szerelmi párharcok hármasába repít.

Sajnos csak egyetlen előadásról volt szó, és nem tudni, hogy a későbbiek során felbukkan-e a mű valamely “kőszínházunk”, vagy szabadtéri rendezvényhelyünk repertoárján. Az ötletesen kialakított díszletezés véleményem szerint bárhol alkalmazható lenne, a közönség szeretete pedig biztató jel lehet a folytatásra.

Mata Hari története:
Margaretha Geertrudia Zelle néven született a hollandiai Leeuwarden városában. Nehéz gyermekkora volt, amiből a kitörést csak egy jó házasságban látta. Ez vezetett oda, hogy 18 éves korában egy újsághirdetés hatására feleségül ment a nála húsz évvel idősebb Rudolph MacLeodhoz, egy gyarmati tiszthez. Életük Jáva szigetén maga volt a pokol, mert Rudolph alkoholista volt, és verte Margarethát. Így került aztán válásuk után Marghareta Európába, Párizsba.
Párizsban változtatta meg nevét Mata Harira, azaz a Hajnal Szemére. Árva indiai hercegnőnek hazudja magát, aki templomokban tanulta a tánc és a szerelem művészetét. Valójában Jáván eltöltött évek alatt ismerkedett meg az Európában még ismeretlen, eredeti orientális táncművészettel. Magasra ívelő karriert épít, híres művész lesz, akinek kegyeiért miniszterek, tábornokok és arisztokraták versengtek. A háború kitörése aztán derékba töri karrierjét. A súlyos francia veszteségek indoklásaként a hadvezetés mesterségesen kémhistóriát gerjeszt. Elhitetik, hogy mindenről az idegenek, az árulók és a kémek tehetnek. Mata Hari a naivságával és felépített álomvilágával, valamint ismertségével kiváló alany arra, hogy példát statuáljanak. Koholt vádak alapján perbe fogják, ahol elítélik és kivégzik. Az ügy aktáit pedig száz évre titkosítják.

Szöveg: Kultúr Napló
Fotó: Internet
A Művészetek Palotájában 2014. április 1-én tartott bemutató előadás alapján.

Vélemény, hozzászólás?