Fergeteges

FergetegesRomán Sándor tánctársulata, az ExperiDance a 100 Tagú Cigányzenekar szólistáival együttműködve különleges produkciót hoztak létre Fergeteges címmel. A darab alcíme: A királyné, a gróf és a cigánylány.

Az álom- és meseszerű előadás az 1800-as évek második felének világát eleveníti meg. Főhőseink egy gyönyörű királyné, egy nála is sokkal szebb cigánylány, és a kettejük közt őrlődő daliás gróf, akik táncban mesélik el a majd mindenki által már megélt, be nem teljesülő szenvedély gyötrelmekkel teli, felfokozott pillanatait, majd az ezt felváltó beletörődést. A zene, a tánc, a művészek produkciója magával ragadó és ámulatba ejtő. Nem tisztán táncos előadásra számítottam, ez talán az én felkészületlenségemet jelzi, de nagyon élveztem. Hogy a darab címe visszacsengjen egy picit, Fergeteges volt.

Az alaptörténetet az a szerelmi szál adja, ami a legenda szerint Sissi, a magyarok királynéja, egyben Ferenc József osztrák császár felesége, valamint Andrássy Gyula gróf között bontakozott ki. A királyné (Kapitány Dorottya), a gróf (Patonai Norbert), a cigánylány (Morvai Veronika) és az ifjú herceg (Benkő Dávid) vívódását a főúri palotában rendezett bál alkalmával követhetjük nyomon.

A gróffal véletlenül találkozó cigánylánynak elvileg semmi keresnivalója nem lenne a főúri bálteremben, így az ő jelenléte szinte meseszerű. A cigánylány sugárzó szépségével annyira elvarázsolja a grófot, hogy az nem tud dönteni a rangban hozzáillő királyné és az egyszerű lány között, aki viszont a szenvedélyt és tiszta érzéseket jelenti számára. A királyné látszólag belemegy a játékba, hogy aztán eszközként használhassa a cigánylányt, saját maga szórakoztatására. A cigánylány egyszerű, de szép ruháját előkelő báli ruhára cserélik, és még a királyné gyűrűjét is az ujjára húzzák. Az így már előkelőnek látszó cigánylány kegyeiért nem csak a gróf, hanem az estélyen megjelent nemesek és nagykövetek is versenybe szállnak. Az urak előbb szembekötős játékkal válogatnak a hölgyek között, majd az orosz, a bajor és a spanyol nagykövet nemzeteik táncainak versenyével, végül kardpárbajban, csatát vívva küzdenek az egykor még egyszerű, de mostanra már a nemesek közé beolvadt lány kegyeiért.

Külön kiemelném a bál egy momentumát, amikor a Török induló dallamára gólyalábasok által mozgatott emberi marionett bábok táncoltak a színpadon. Talán ez a rész volt a leglátványosabb, pedig az egész darab végig magával ragadta a figyelmet. Itt jól megfigyelhető volt a táncosok igazi tudása, legfőképpen a bábok élethű mozgásában. És ha már a kiemeléseknél tartok, nem szeretnék szó nélkül elmenni személyes kedvencem mellett sem, hiszen az öreg grófnőt táncoló Holman Enikő játéka az egész darab során nekem nagyon tetszett.

A báli pompát később felváltja a rideg valóság a cigánytáborban. Az elszakadás, a kitaszítottság. Álmaink beteljesüléséért olykor fizetni kell. Nem pénzzel, annál sokkal drágább dolgokkal. Azért, hogy egymásra találjon két szerető szív, le kell mondani más, fontos dolgokról. A cigánylány az őszinte érzelmeket testesíti meg, szerelme feltétel nélküli, mely azt mutatja, hogy a lélekkel szemben semmi esély nincs a pompának vagy akár a nemesi származásnak. A cigánytáborból kiszakított, a család által kitagadott lány rokonai az eljegyzésen sem vesznek részt hisz nem is hívták meg őket. A lányt ugyan nemessé emelték, de örömében egyedül, magányosan kénytelen osztozni. Neki ezt az árat kellett fizetnie a szerelemért.

A Lendvay Csócsi József prímás által vezetett, a 100 Tagú Cigányzenekar szólistáiból álló 40 tagú kiváló zenekar előadásában az alábbi művek csendültek fel a történet aláfestéseként: Grigoras Dinicu: Pacsirta, Liszt Ferenc: Magyar rapszódia, J. Strauss: Radetzky-induló, Erkel Ferenc: Hunyadi László részlet – “Palotás”, J. Strauss: Cigánybáró nyitány, J. Strauss: Éljen a magyar!, J. Strauss: Terefere polka, Mantovani: Spanyol cigánytánc, Ivan Larionov: Kalinka, Johannes Brahms: V. Magyar Tánc, Vittorio Monti: Csárdás, Pablo de Sarasate: Cigányosan, Johannes Brahms: I. Magyar Tánc, J. Strauss: Villámlás-mennydörgés polka, Rossini: Tell Vilmos nyitány, Brahms: VI. Magyar Tánc, Aram Iljics Hacsaturján: Kardtánc, J. Strauss: Kék Duna keringő, Kubányi György: Most kezdődik a tánc.

A zenekar és a táncosok produkciója maradandó élményt nyújt. Az előadás Budapesten a RaM Colosseumban tekinthető meg, illetve esetenként vidéki helyszíneken is.

Fotó: ExperiDance Production
Szöveg: Kultúr Napló

Vélemény, hozzászólás?