Carmina kétszer

Catulli Carmina & Carmina Burana

Kedves Naplóm! Ezúttal alaposan kívül kerültem a komfortzónámon, de egyáltalán nem bántam meg. A Margitszigeti Szabadtéri Színpadon mutatták be a Catulli Carmina & Carmina Burana című előadást. Carl Orff két zeneművét a Szegedi Kortárs Balett előadása színesítette. Magam sem tudom pontosan, honnan jött az ötlet, hogy ezt az előadást meg kell néznem. Talán a Talamba Ütőegyüttestől indultak a szálak, ugyanis ők is felléptek ezen az estén. A többi meg jött magától, és már nagyon kíváncsian vártam az előadást.

Carl Orff zeneszerző nevét hallva biztos sokaknak beugrik a Carmina Burana, ugyanakkor a Catulli Carmina kevésbé cseng ismerősen. Pedig mindkét mű a Trionfi című triptichon része. A Catulli Carmina főként Catullus szerelmes verseit felhasználó kantáta. A kórust és az énekes szólistákat a zongorákon kívül csak az ütőhangszeresekből álló együttes kíséri. (Itt került képbe a Talamba.)

Azt kell mondjam, hogy a Catulli Carmina semmivel sem rosszabb zene, mint a Carmina Burana, mégis ritkábban hallani. Az előadás első fele számomra könnyebben emészthető, izgalmasabb, szórakoztatóbb volt. Catullus szenvedélyes, a férfi-női kapcsolatról, szerelemről, testi vágyakról, lelki hevületről nem ritkán pajzán hangnemben írt verseit a Catulli Carmina lendületes, játékos zenei nyelvet használva, olykor sikamlósan jeleníti meg. A művet kísérő táncjáték pedig vicces, pikáns stílusban avat be a nemek közti vonzalom rejtelmeibe. Egyfajta bohózat a megtermékenyülés rítusáról.

Tíz fiatal táncos előadása arról, hogyan talál egymásra nő és férfi, piros és fehér, Hajszán Kitti és Czár Gergely. Kitti piros arcának páratlan mimikáját figyelve az az érzésem támadt, hogy tánc nélkül is hibátlanul át tudna adni minden érzést és gondolatot. Mindez a tánccal kiegészítve szinte meseszerűen varázsolta a történetet a néző elé.

A második részben elhangzó Carmina Burana egyfajta vágánsdalok gyűjteménye, ennek megfelelően egymást követő kisebb történetekre számítottam a színpadon is. Ezzel ellentétben Juronics Tamás koreográfiájában egy összefüggő történet elevenedik meg a színpadon. A civilizáció kezdetén, vagy a civilizáció romjain tengődő, az életben maradásért küzdő emberszerű barbár közösség rituálékkal teli mindennapjaiba, hitébe, félelmeibe, életébe, szerelmébe pillanthatunk be a táncosok segítségével. A csoport tagjai a félelmeikkel megküzdve, ösztöneik által próbálják átvészelni mindazt, amit a Sors kiszabott nekik. Csalódások, örömök, félelmek váltják egymást, melyek megélésével egyre jobban megismerik magukat, lehetőségeiket, emberi mivoltukat. A díszlet már az első pillanatban jól szemlélteti a táncosok által megteremtett barbár közösség világát. Egységes teret képez a szünetben leterített padló sivár szőnyege a mindkét oldalon lógó láncokkal. A láncokkal, amiket az előadás közben többször behúznak a színpadi térbe, majd újra kihúzzák a szélére. A darab végén, az O, Fortuna című dal hangjaira a láncok lehullnak a táncosok közé. A láncok megteremtik a térbe zártság képzetét, ugyanakkor a világ láncait is megjelenítik, melyekből képtelenek vagyunk kitörni. A láncok lehullása maga a felszabadulás, amihez viszont nehéz és keserű út vezet.

A főszereplő Hortobágyi Brigitta egy beteg lányt személyesít meg, aki szerelmes lesz a Horváth M. Gergő által alakított fiúba, majd mikor a legmagasabban érzi magát, akkor hull a legmélyebbre. A darabban rengeteg motívumot fedezhetünk fel. A díszlet sivársága az elmúlást is jelképezi, míg a háttérben gyengén csordogáló víz a beteg lány élete utolsó cseppjeiként is felfogható. A hatalmas fekete lepelben pedig maga a Halál jelenik meg, Juronics Tamás előadásában. A színpad hátterében pedig a Nap aranyló korongja látható, ez előtt dobálják fel folyamatosan a lányokat. A férfi-női viszony, a lány megtisztulása, nővé érése, a fiúk beavatása, férfivá válása, a szerelem és a szexualitás végig hangsúlyos helyet foglal el a darab egészében.

A dalok különleges megszólaltatása a Budapesti Akadémiai Kórustársaság és a Cantemus Vegyeskar tagjaiból, nagyjából 120 főből álló vegyeskórusnak köszönhető, akiket az első részben Bizják Dóra és Zentai Károly zongorajátéka, valamint a Talamba Ütőegyüttes kísért. A második részben a Budafoki Dohnányi Zenekar szolgáltatta a zenét. Szólót énekelt Szakács Ildikó, Varga Donát és Ókovács Szilveszter. A táncban közreműködtek a Szegedi Kortárs Balett táncosai: Majer Gábor, Takács Zsófia, Zsadon Flóra, Stáry Kata, Csetényi Vencel, Hegedűs Tamás, Szigyártó Szandra, Kiss Róbert és Bujdosó Anna.

A Margitsziget hangulata jól illeszkedett a szép estéhez.

Fotó: Szegedi Kortárs Balett / Tarnavölgyi Zoltán

Vélemény, hozzászólás?