Belvárosi Hair

Hair - Belvárosi Színház

Kedves Naplóm! Emlékszel még a Hair című Miloš Forman filmre? Bizonyára az olvasók közül is sokan emlékeznek. Nos, ők azok, akik nem feltétlen azt kapják az Orlai Produkció legújabb előadásától, amire számítanak. A Belvárosi Színházban bemutatott musical nem a filmet, hanem attól valami sokkal jobbat varázsol a színpadra. Ezt persze merészség így kijelenteni, talán nem is kellene a filmmel összehasonlítani. Helyesebb úgy fogalmaznom, hogy valami egészen mást kaphat a közönség, ami legalább annyira jó, csak másként. A Mohácsi-testvérek szövegeiből építkező előadás az eredeti Broadway musicalt idézi meg, a dalok megtartásával, és egy kis aktualitással fűszerezve. Na de hogy is van ez?

Az eredeti musical valójában egy laza, valljuk meg, nem túl erős történet az egymás iránti tiszteletről, szeretetről és megértésről. Ezek a gondolatok foglalkoztatják azt a New York-i, fiatalokból összeverődött társaságot, akik a társadalomból kivonulva, szabályoktól mentesen képzelik el az életüket. Az elképzelés szép, de a megvalósítás már nem olyan egyszerű. Különösen egy háború kellős közepén. Lázadnak a háború ellen, lázadnak az idősebb generáció értékei ellen, és lázadnak minden hazug dolog ellen. Ez a Hair, legyen az a musical, vagy a híres film.

Ezt a legendás amerikai-törzsi-szerelmi-rock-musicalt töltötték meg most új tartalommal. Ettől még sokkal kevésbé juthat eszünkbe róla az oly sokszor végignézett film, viszont magában hordoz valami nagyon ismerőset. A saját életünket, az előítéletekkel átszőtt, olykor hazug világunkat. Az eredeti dalokkal és a felújított tartalommal egy nagyon ütős, szórakoztató és elgondolkodtató előadás jött létre. A közönség anélkül van bevonva a játékba, hogy valójában bármit is kellene tennie azon kívül, hogy figyel és szórakozik. Az előadás kiszólásai nagyon aktuálisak, de utalásokkal is gazdagon tűzdelt. Így külön öröm, mikor felidéződik a Krétakör, vagy megpillantjuk Mary Poppins karakterét.

Mohácsi János rendező remek színészi csapatot válogatott össze az előadáshoz. Egy pillanatig sem fordul meg a néző fejében, hogy mit keresnek egy zenés darabban. Az én előadásomban Szabó Kimmel Tamás játszotta Bergert, aki a hippi csapaton kívül a közönséget is azonnal irányítása alá vette. Még el sem hangzott a mobiltelefonok kikapcsolására figyelmeztető bejátszás, már mindenki tudta, hogy ő a főnök, ellenállásnak semmi értelme. De beszélhetünk Radnay Csilláról is, aki kitűnően hozta Shelia karakterét, és aki külön kedves emlékeket ébresztett bennem egy korábbi szerepe kapcsán. Az egyik pillanatban a tinédzser Sheila szerepében tündököl, a másikban pedig egy nagymama karakterét formálja meg. Vagy mondjuk Lovas Rozi, akit Jeannie szerepében láthattunk. Annak a lánynak a legapróbb mozdulata is komplett történetet képes elmesélni. A szexéhes tini fruska karaktert szó nélkül elhiszem. Balgaság volna kihagyni a felsorolásból Mátyássy Bencét, aki ezen az estén Claude bőrébe bújt, és hitelesen alakította az útkereső, kettős jellemmel megáldott fiút.

Rajtuk kívül még sokan játszottak a darabban, mindannyian hozzá téve a maguk szeletét a komplett egészhez. Hogy az ő nevük, és a szereplők váltótársai se vesszenek a feledésbe, érdemes átböngészni a színlapot az Orlai Produkció honlapján.

És még néhány dolog, amit szeretnék kiemelni: A darab remek élő zenekarral fut. A szabados szóhasználat miatt inkább csak 16 éven felülieknek, vagy az átlagnál felvilágosultabb gyerekeknek ajánlott. Az első felvonást záró, a Szabadság-dalból kialakuló dobkoncert zseniális, önállóan is simán megállná a helyét.

Aki kíváncsi a múltban gyökerező Hair jelenbe áttett változatára, most még szerezhet jegyet az augusztusi előadásokra. A pótszékes teltházat látva, talán már nem sokáig.

Színlap: Orlai Produkció weboldala

Vélemény, hozzászólás?