Barbarától Barbaráig

Bódi Barbara és Xantus BarbaraA Turay Ida Színház új bemutatója a Francia szobalány című vígjáték. De mit is tud egy francia szobalány? Első ránézésre a csinosság, a kedvesség, a kotnyeleskedés és a térd fölött lebbenő szoknya varázsa juthat eszünkbe róla. De valójában sokkal több ennél. Ha sor kerül rá, a francia szobalány megmenti gazdáit a csődtől, és minden áldozatra kész azokért, akiket szolgál. Vagy nem csak szolgál? Vagy nem is szobalány? De francia, az biztos!

A helyszín egy tehetős családi ház, valahol Amerikában. Laura (Xantus Barbara), a ház úrnője éppen a komornyikkal (Boros Zoltán) egyeztet a bevásárlásról, az esti vacsoráról és az új cselédről, amikor a történetbe csöppenünk. Hamarosan megérkezik Stanley Carringtone (Győri Péter) is, Laura üzletember férje, és egy pillanat alatt minden megváltozik. Rögtön rájövünk, hogy messze sincs minden olyan rendben, mint ahogy elsőre hittük: egy rosszul sikerült, vagy inkább sehogyan sem sikerült üzlet miatt a család teljes vagyona elveszett, néhány dollárjuk maradt csupán. Minden reményük fiukban, Ericben (Pásztor Máté) van, hogy amikor franciaországi iskolájából hazaérkezik, elveszi a másik tehetős család lányát, Auriolt (Germán Lívia). Eric meg is érkezik, viszont nem egyedül jött: újdonsült francia feleségét, a gyönyörű Francoise-t (Bódi Barbara) is magával hozta.

Az alapszituáció végtelenül egyszerű, már-már unalmasnak és kiszámíthatónak tűnhetne, hiszen adott egy konfliktus, melyre már készen is van a megoldási terv. De akkor hol itt az egész estés történet? És legfőképpen hol van a vígjáték? Természetesen az előre nem látott események mindent tovább bonyolítanak. A családnak van egy lánya is, Phillis (Rárósi Anita), aki elszökik, hogy táncolással szerezhessen pénzt. A házaspár keresi a különböző megoldásokat, hogy visszaszerezzék vagyonukat. A történet fő mozgatórugója viszont maga Francoise, a fiatal francia feleség, aki egy félreértés miatt a szobalány szerepében találja magát, amit aztán el is vállal, csak hogy közel maradhasson férjéhez, még ha titokban is. Így viszont akarva-akaratlanul, de szépen lassan rendbe hozza férje jómódú családjának életét.

A karakterek és az őket megformáló színészek rengeteg élettel töltik meg a színdarabot. A Bódi Barbara által megformált Francoise maga a megtestesült cserfesség és jókedv, még a legrosszabb pillanatokban is megoldást talál a problémákra. Épp úgy beleszerettem, mint húsz évvel ezelőtt, a Klapka Sztárszínház előadásában, amikor Xantus Barbara játszotta ugyanezt a szerepet. Az a Xantus Barbara, aki most a gazdag úrinő bőrébe bújva brillírozik a komoly és sokszor házsártos úrinő karakterében. Rárósi Anita Phillis karaktere is magával ragadó, de annak idején Ullmann Mónikát is szerettem ebben a szerepben.

Ne menjünk el szó nélkül Darvasi Ilona díszletei mellett se, amelyek olyan élethűen varázsolták elénk az amerikai felső tízezer életkörülményeit, hogy szinte már közéjük tartozónak érezhettük magunkat. Érdekesség még, hogy a darabot ugyanúgy Szurdi Miklós rendezte, mint korábban a Klapkában. Rendezésével egy pillanatra sem untatta a nézőt, nem hagyott pihenőidőt a rekeszizmoknak, mint ahogy érzelmes pillanatokból sem volt hiány. Mintegy mellékesen azt is meg kell még jegyezzem, hogy Bódi Barbara francia akcentusa annyira csodálatos és szeretnivaló, hogy ezáltal még több tartalommal tölti meg karakterét.

A Francia szobalány műsorra tűzésével a Turay Ida Színház újból jól választott, a szereplők pedig a megszokott magas színvonalú játékukkal elbűvölték a közönséget.

Szöveg: Kultúr Napló
Fotó: Turay Ida Színház
A Turay Ida Színház 2016. december 17-i bemutató előadása alapján.

Vélemény, hozzászólás?