Arzén és levendula

Arzén és levendulaA helyszín egy brooklyni családi ház, a teljesen átlagosnak látszó lakóival. Két idős nővér lakik itt, akik kedvességükkel és jótékonyságukkal igyekeznek kitűnni a második világháborús közösségből. Támogatják az árvaházat, ebédet főznek egy barátjuk betegeskedő feleségének, gondját viselik mentális problémákkal küzdő unokaöcsüknek, aki az Egyesült Államok elnökének képzeli magát. Nem feledkeznek meg másik unokaöcsükről, a színikritikus Mortimerről sem, aki a darab elején éppen feleségül kéri kedvesét, Helent.

A helyzet persze közel sem olyan tökéletes, mint amilyennek látszik, hiszen egy nap Mortimer az ablak melletti ládában egy hullát talál. Ennek persze éppen ideje volt, hiszen egy bűnügyi komédiára ültünk be. Tóth Éva és Csernus Mariann rendkívül találóan alakítják a Brewster nővéreket, bár karakterük inkább egy elegáns angol társalgási komédia hősnőit idézi, mintsem egy fekete komédiát. A két nővér a legcsekélyebb megbánás jeleit sem mutatva, rideg nyugalommal adják elő az őrjöngő rokonnak, hogy a gyilkosságokat ők jótékonyságból követik el, és eddig már tizenegy úriembert segítettek át a másvilágra, a ládába rejtett férfivel pedig éppen kivan a tucat. A hullákat mindig a ház pincéjében helyezik örök nyugalomra, ahol Teddy, a magát Roosevelt elnöknek képzelő, kissé őrült unokaöcs már tíz éve ássa a „Panama-csatornát”, valójában a sírokat. Az elhunytakat a malária járvány áldozataiként adják tudtára, akiket ő tisztességgel el is temet. Ha mindez még nem lenne elég, előkerül Jonathan, a harmadik fiú is, aki egy sorozatgyilkos. Minő véletlen, neki is éppen tizenkét ember halála tapad a kezéhez. Menekül a rendőrök elől, és ehhez folyamatosan plasztikai sebésszel szabatja át az arcát. Pillanatnyilag pont úgy néz ki, mint Frankenstein fia.

A darab további részében színre lép még a teljesen inkompetens rendőrség, valamint doktor Einstein, aki Jonathannal együtt menekül, és nem mellesleg a diliház igazgatója is. Jonathannak nincs szerencséje, őt elkapják a zsaruk, de a két néni megússza büntetlenül, és tovább folytatják „áldásos” tevékenységüket.

Rengeteg véletlenen alapul a történet, a zenei betétek is jól el vannak találva. A színészi játékok is egyenként kiválóak, bár összességében mintha nem alkotnának egy egységet. Kicsit olyan, mint mikor nem ugyanabban a darabban játszó szereplők kerülnek egy színpadra. Lehet ez koncepció, de valószínűbb, hogy inkább egy kis rendezési baki. A darab kiváló humorral bír, mégis hiányzik még egy csavar a végéről, és kicsit lassúnak is tűnnek az események.

Joseph Kesserling bohózata eredetileg háborús allegória, de nagyon alkalmas az őrült világ bármilyen párhuzamos jelzésére is. A Magyar Színházban 2010. januárja óta volt színpadon, ma láthattuk utoljára, a következő évadtól kikerül a repertoárból.

Szöveg: Kultúr Napló
Kép: reflektórium
A Magyar Színház 2014. május 29-i előadás búcsúztatója alapján.

Vélemény, hozzászólás?