A maláji lány

A maláji lányAz alap történet adott: A párizsi múzeumból elloptak egy értékes műtárgyat – nevezetesen a maláji lányt – és a botrány miatt az igazgatót kitették az állásából. A tudós professzor hivatalos úton sehogyan sem tudta ártatlanságát bizonyítani, ezért sajátos módon, egy alvilági kapcsolatokkal rendelkező kétes alak segítségét veszi igénybe. A lányával együtt bűntársi szövetségben elkövetett betöréssel szerzi vissza múzeumának a felbecsülhetetlen értéket.

Ez így önmagában sem mindennapi történet. Egy zenés darab számára pedig olyan kedvesen humoros téma, amilyet fantázia ritkán tud teremteni. Ehhez a történethez ízek, színek kellettek: a betörésből romantikus szerelem, az alvilági kapcsolatból kacagtató humor, a kincs visszaszerzéséből izgalmas kaland. A sok cselekménybukfenchez pedig kellemes, fülbemászó zene, csillogó rímekkel tarka-barka versek. Mindehhez remek színészi játék, és lenyűgöző párizsi pikantéria. A maláji lány olyan élmény, amilyet csak egy egzotikus nő tud nyújtani.

A Turay Ida Színház legújabb bemutatójának fenti ismertetőjét olvasva egy olyan darabra számítottam, amit egyébként is nagyon szeretek. Izgalmas, csavarokkal teli történet, első hallásra is dallamtapadást kiváltó dalok, hangos, már-már hahotázó nevetés, kiszámíthatatlan befejezés. Az Abai Pál ötletéből Gyökössy Zsolt által színpadra vitt történet tulajdonképpen ilyen, de mégsem igazán. Magában a történetben kár lenne hibát keresni, az hozta az elvárható izgalmat és fordulatosságot. Viszont ha egy darabot zenés vígjátékként határoznak meg, akkor sokkal jobb dalokat, és fényévekkel jobb, sokszor a kétértelműséggel is operáló humort vártam volna. A maláji lány betétdalai inkább voltak unalmasan átlagosak, mint lábbal dobolásra ösztönzők, és a poénok is csak ritkán ültek a premier közönségénél. Hiszem, hogy ebben nem (csak) a közönség volt hibás.

Tulajdonképpen az erősnek mondható történeti gerincet a még erősebb színészi játék mentette meg, és tette a darabot egy kellemes esti kikapcsolódásra alkalmassá. Győri Péter, a hajdani Kisváros sorozat Balog Mátéja kiválóan alakította a szerény, de a szakmájáért mindenre elszánt tudós professzor szerepét, akit a kényszer vitt a betörői pályára. Lucy nevű lányát az egyébként is bájos Rárósi Anita alakította, akivel így nagyon hitelesen tudták megformálni az apa-lánya kettőst. A férfifaló, már éppen az ötödik férjét fogyasztó grófnő szerepére talán nem is lehetett volna Nyírő Bea karakterénél jobbat találni. Persze a karakter kiteljesedésében nagy szerepet játszott a bizonyos ötödik férj, Frech Zoltán is.

Érdekes színfoltja volt az előadásnak a körzet újonnan kinevezett rendőrjárőre, a bizonyos “rendőr mademoiselle”, Xantus Barbara is. Barbarát régen, még színitanodás korában ismertem meg, kedveltem hangját és játékát is. Sok musicelben is szerepet kapott. Mostanra hangja valahogy nem úgy cseng, mint régen, de megállta helyét a rá osztott dalokban. Jól hozta a buzgó rendőrnő karakterét, akinek buzgósága sokszor leginkább a whisky és más italok kóstolgatására terjedt ki, aminek hatására a darab végén már igencsak meg volt zavarodva, teljesen elvesztette a történet fonalát, amit valljuk be, már a történet kezdetén sem tartott igazán a kezében.

A történet kiteljesedését segítette még Sövegjártó Áron, aki annak a villának a tulajdonosa, ahová a professzorék betörtek. Amolyan őrült tudós, csillagász, akinek a csillagokon kívül nincs is más az életében. Egészen addig, amíg meg nem ismerkedik a hozzá betörő Lucyval. Az ő szomszédságában lakik a pasifaló grófnő, és jelenlegi, ötödik férje. És ne feledkezzünk meg az alvilág királyáról, a szerteágazó kapcsolatokkal bíró fehérgalléros bűnözőről sem, aki sokszor kulcsfontosságú szerepet játszik a történet alakulásában. Alakját Nagy Gábor formálta meg.

És bár a maláji lány iszonyatosan ronda, a róla szóló zenés vígjáték egy kellemes esti kikapcsolódást nyújt a Turay Ida Színházba ellátogató nézőknek.

Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba

Vélemény, hozzászólás?